Menü Bezárás

Nyugdíjcélú megtakarítás a nyugdíjválság és az időskori elnyomorodás elkerülése érdekében

Már most érdemes a nyugdíjas éveinkért tenni… többek között pénzt félretenni…

Az idő és a pénz kapcsolatáról szóló általános nézetek mindannyiunk számára ismeretesek. Az angol író és üzletember, Matt Ridley e két fogalom korrelációjáról azt sugallta, hogy amennyiben meg akarjuk állapítani valaminek az értékét, leginkább a megszerzésére szánt időt kell figyelembe vennünk. Ha jelen esetben a Ridley-féle meglátásban az érték alatt nem szellemi és erkölcsi „vagyont”, hanem a pénzben kifejezhető értéket tartjuk szem előtt, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy mindez nem/nem teljes mértékben vonatkoztatható az állami nyugdíjakra. Legalábbis, ami a jelen állást illeti.

Az állami nyugdíj-probléma forrása az úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer meglétében, egyúttal XXI. századi fenntarthatatlanságában érhető tetten. Ennek kapcsán már mi magunk is több ízben hallhattuk a (majdani) nyugdíjas éveinkre vonatkoztatott intéseket, melyek közös kicsengése az volt, hogy tenni kell… Mégpedig (pénzt) félretenni az időskori nyugalmasnak álmodott időkre, különben nem teljesen azzá lesz, amilyennek képzeltük a hosszú, munkával töltött évek okán jól megérdemelt pihenési időnket.

Mi is tulajdonképpen ez a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer?

Az 1800-as évek végéig visszavezethető felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben nem érvényesül a személyre szabott nyugdíjjogosultság működése, ugyanis a mindenkori jogosultak (a nyugdíjkorhatárt elért személyek) járuléka a mindenkori aktív munkavállalók járulékaiból voltak/vannak támogatva. Magyarán tehát az éves szinten keletkezett, azaz a nagy közösbe beadott járulékokból keletkezik az az összeg, melyhez a mindenkori nyugdíjasok hozzájuthatnak.

A jelenleg is érvényben lévő nyugdíjrendszer több megnevezésnek is örvend, többek között:

  • az előbb is említett felosztó-kirovó

  • generációk közötti jövedelem-átcsoportosítás

  • folyó finanszírozású nyugdíjrendszer.

Ha figyelembe vesszük a 2021 őszén – a Bankmonitor által – közzétett adatokat, akkor fény derül a következőkre:

  • a 65. életévét betöltött, tehát a nyugdíjkorhatárt elért népesség aránya 2012 és 2021 között 300 ezer fővel nőtt

  • 2022-re megközelítőleg 2 millióra tehető a nyugdíjkorhatárt elért népesség száma.

A generációk közötti jövedelem-átcsoportosítás (nyugdíj)rendszere tehát csak akkor szerepelhetne továbbra is fenntartható megoldásként, ha folyamatosan biztosítani lehetne a nyugdíjas korúak demográfiai utánpótlását. Mindez azonban nehezen megvalósíthatónak fest akkor, ha figyelembe vesszük a tényt, mely szerint a mérleg serpenyője az élettartam-növekedés felé látszik elbillenni a csekélynek mondható születésszámok ellenében. Kérdés kérdés hátán tolong tehát a nyugdíj témakörét illetően, melyek között élen jár a nyugdíjválság, valamint az időskori elnyomorodás megkerülésének (sürgető és sokakat érintő) problémája.

Az állami nyugdíjra vonatkozó, ezidáig javasolt megoldás-opciók között szerepel a nyugdíjkorhatár emelése és/vagy a nyugdíjígérvény-számítások terén eszközölt változtatások (mely valószínűleg az átlagnyugdíj csökkenését vonná maga után) esetleges életbe léptetése.

Milyen megoldások állnak még a rendelkezésünkre, hogy időben meg tudjunk előzni egy potenciálisan súlyos nyugdíj(as élet)válságot?

Amennyiben figyelembe – és nem mellesleg komolyan is – vesszük a fent ecsetelt állami nyugdíj jelenlegi és (közel)jövőre vetített állapotát, akkor célszerű több megoldásban is gondolkodnunk kiútkeresés gyanánt. Nem, nem érdemes túl sokáig halogatni a van még idő a nyugdíjas évekre gondolni hárító gesztusával. Ha valóban élvezni akarjuk a nyugdíjas éveinket, akkor már most szükséges tudatos döntéseket hoznunk, a kivitelezés érdekében pedig felelős lépéseket kell tennünk.

Optimális megoldás lehet:

A nyugdíjcélú megtakarítás elkezdése

A nyugdíj-előtakarékosságot nem kifizetődő halogatni, hiszen ez esetben rövidebb idő alatt nagyobb összegeket kell befektetnünk ahhoz, hogy emberhez méltó életet tudjunk élni a nyugdíjkorhatár elérését követő éveinkben is.

Kérjen ajánlatot 

Melyek a nyugdíjcélú megtakarítás előnyei?

Az időskorra való céltudatos felkészülés nem a nyugdíjas élet küszöbére lépés során kell(ene) hogy megtörténjen, hanem jóval előtte. Az egyik neves írónk mondta az öregségre készülés kapcsán: A legtöbb ember azt hiszi, „ráér” nyugdíjas korában rendbe hozni a dolgait, és nem gondol arra, hogy épp a rendbe nem tett dolgok veszélyeztetik békés öregkorát.

A félbehagyott, sokáig halogatott emberi dolgaink és feladataink befejezésére, folytatására való törekvéseink mellett helyet kell biztosítani a nyugdíjas lét anyagi kérdéseire is. Ha halogatás helyett a cselekvésre helyezzük a fókuszt, esélyes, hogy egy általunk megálmodott kényelmes és nyugodt időskort élhetünk meg szeretteink körében. Az emberek többsége egyre bizalmatlanabbul viszonyul a különféle pénzügyi hirdetésekhez, hiszen a nesze semmi, fogd meg jól ködszurkáló, reklámízű ígéreteit látja meg bennük. Hogyan fest mindez a nyugdíjcélú megtakarítások esetében? Miért megkülönböztetett a többi (általános célú) megtakarítástípustól?

A nyugdíjcélú megtakarításnak jelen pillanatban három típusa létezik, éspedig:

  • a nyugdíjbiztosítás

  • az ún. Nyugdíj Előtakarékossági Számla (röviden: NYESZ)

  • valamint az Önkéntes Nyugdíjpénztár (röviden: ÖNYP)

E felosztásokról azért érdemes tudnunk, mivel kizárólag a fent említett három, törvényes alapokon nyugvó nyugdíjcélú megtakarítás formái éves befizetését követően válik érvényessé a 20% adójóváírás.

A nyugdíjcélú öngondoskodás további előnyökkel is rendelkezik az előbb említett adójóváírás mellett, melyek közül vázolunk néhányat:

  • a megtakarítás hosszú távú (a nyugdíjkorhatár eléréséig tart)

  • az évekig, évtizedekig felgyűlt megtakarításunkról végül eldönthetjük, hogy egyösszegben kívánjuk felvenni, vagy havi rendszerességgel (hasonlóan egy jövedelemhez/állami nyugdíjhoz)

  • amennyiben ez utóbbi mellett tesszük le a voksunkat, úgy a bent tartott megtakarításunk tovább kamatozik

  • a nyugdíjcélú megtakarítás örökölhető

  • nem kell rászorulnunk gyermekeinkre/rokonságunkra, ha időben gondoskodunk nyugdíjas éveink biztonságáról és kényelméről

  • a hosszú távú pénzmegtakarítás egyik legerőteljesebb előnye, hogy biztonságos jövedelemként szolgálnak bennünket, ha betoppan életünkbe a nyugdíjas évek ideje

  • a nyugdíjcélú öngondoskodás teljesen önkéntes alapon történik, erre senki nem kényszeríthet bennünket, ám ha meghoztuk a döntést, akkor érdemes végig kitartanunk az általunk választott konstrukció folyamatos fizetése mellett.

A pénzzel kapcsolatos kérdésekhez való általános emberi viszonyulást leginkább a kételkedés, az ajánlatok megkérdőjelezése és puszta marketingfogásnak tekintése, vagy esetenként a közömbösség jellemzi. A pénz színre lépése, majd ezt követő társadalmi, gazdasági és hatalmi eszközzé válása óta szenvedélyes elemzések tárgyának tekinthető. Sokan a pénz erkölcsi mibenlétét is górcső alá helyezik, hogy tudniillik: érdemes-e, illetve melyik az a határ, ameddig egyáltalán szükséges a pénzről beszélni. A magyar származású tőzsdeguru André Kostolany A pénz és a tőzsde csodavilága című könyvében arról is ír, hogy mennyire meghatározó a népek pénzről való gondolkodása, és mindez mennyire nyomja rá a pecsétet a pénzkeresés minősítésére. Érdekes kiragadás, hogy míg a francia nyelvben „nyerik”, az angolban „aratják”, az amerikaiaban „csinálják”, addig a magyarok „keresik” a pénzt. Vajon mennyire befolyásolja mindez a takarékosság, a financiális öngondoskodás és akár a nyugdíjcélú megtakarítás problematikáját?

Itt az idő, hogy eldöntse: megéri-e már most elkezdeni az időskori évek nyugalmához, biztonságához, kényelméhez és szabadságához szükséges alapépítést, és rálelni arra a nyugdíjcélú megtakarítás konstrukcióra, amely leginkább megfelel az Ön igényeinek, elvárásainak.

Megjegyzés: a cikk kizárólag tájékoztató jellegű.

Kérjen ajánlatot